Hímes

Húsvét alkalmával szinte mindenhol festenek tojásokat. Különböző technikával, különböző színekkel díszítik a hímeseket. Belkovics Katalin gyöngyösi tojásdíszítő kizárólag természetes anyagokat használ a tojásfestéshez, és írókával dolgozik. Alkotásai több ízben zsűrizettek, illetve hat hímesét a budapesti Néprajzi Múzeumban is kiállították.

Az asztalon kosarakban, a vázában barkaágakra felakasztva aprólékosan megfestett tojások sorakoznak. A húsvéti piros tojás természetes anyagokkal festve ritkán igazán piros, mondja Belkovics Katalin, aki hímeseit írókával díszíti és kizárólag természetes anyagokat használ a tojásfestéshez. A legtöbb hímese mélykék, lila, barna, zöld és sárga.

Katalinéknál a folyosón kifeszített zsinóron most is ott száradnak az aranyvesszők csokorban, a bodzát a mélyhűtőben tárolja és a fagyalbogyóból is elraktározott. A tojásokon vissza-visszatér egy-egy motívum, mégis mindegyik más és más. A gyöngyösi tojásdíszítő azt mondja, ezeket nem változtatja, inkább a színekkel játszik. Már csak azért sem nyúl bele a régi alakzatokba, mert ezek üzeneteket rejtenek.

A motívumok tájegységekre jellemző. A palóc minták, mint például a gereblye, nagyon népszerűek a tojásdíszítők körében. A darázsfészket jelképező szimbólum csángó eredetű, a kötőfék motívum pedig tolnai. A kakastaréj és a csillag minták pedig Erdélyből származnak. Az írott tojás hagyománya messzire nyúlik vissza. A motívumoknak, mint minden mintának a népművészetben, önálló jelentése van. Gyakran kerülnek a tojásokra a paraszti élet mindennapjaiban használatos tárgyak is.