Hősök, kripták, múmiák

Hősökről, felfedezőkről, újítókról szólt idén a Múzeumok Éjszakája programsorozata. Országosan 400 intézményben több mint 2200 programmal várták a látogatókat. Gyöngyösön a Huszár Lajos Éremtárban hősök emlékérmeit tekinthették meg, a Szent Bertalan kincstárban kamarakoncertet hallhattak és az egyházi textiliák restaurálásának titkaival ismerkedhettek, a Mátra Múzeumban a váci múmiákkal találkozhattak, a ferencesek kolostorában pedig az 1709-es pestisjárvány hőseiről emlékeztek meg.

Az év múzeumának megválasztott Szent Bertalan kincstárba is sokan ellátogattak a múzeumok éjszakáján. A szokásos látnivaló mellett először pillanthattak be az érdeklődők a 2 év után végre megnyílt textilrestaurátor műhelybe. Az asztalon régi miseruhát, kazulát, stólát, manipulust és kehelytakarót helyezett el Juhász Andrea textilrestaurátor, aki arról beszélt, hogy milyen nehézségekbe ütközik ma az ilyen tárgyak restaurálása.

Ez már a Mátra Múzeum, ahol fanfárral köszöntötték az este 7 órára idegyűlt vendégeket. A mamutcsontváz árnyékában dr. Papp Ildikó antropológus az év talán legfontosabb itteni kiállítását ismertette, amit egy rövid előadást követően hamarosan a látogatók is megtekinthettek. Az 1994-ben a váci Fehérek templomában megtalált, ma a Természettudományi Múzeum által őrzött múmiákat másodszor utaztatták vidékre. A kiállítást speciálisan kellett kialakítani, mivel a múmiák különleges bánásmódot igényelnek.

A páratartalom sem lehetett 40-45%-nál nagyobb, így egyszerre 15 főnél többen nem is tartózkodhattak a helyiségben. Az itt látott tárgyak azért lehetnek különlegesek a múzeum látogatói számára, mert 1993-ban Gyöngyösön is előkerült egy hasonló kriptalelet az Erzsébet templomból. Ennek anyagát most ugyancsak megtekinthették. De nem csak ilyen formában ismerkedhettek a látogatók a kripták világával. A Szent Rókus kápolnánál Kázmér atya és egy pestisdoktor várta az érdeklődőket. Ők az 1709-es pestisjárvány hőseire szerettek volna emlékeztetni.

A műemlékkönyvtárban ferences szerzetesek pestissel kapcsolatos tudását mutatta be Fáy Zoltán könyvtáros korabeli antikvák és ősnyomtatványok segítségével. Ezen tudáson alapult az, hogy mindig csak egy szerzetes foglalkozott a pestises betegek gyógyításával. Előkerültek a templom körüli egykori temető csontmaradványai is, ám mindenkit megnyugtattak: ezeknek nincs közük a pestisjárványokhoz.