A nagyböjti felkészüléssel közelebb kerülünk Istenhez, a tőle kapott kegyelmet pedig a szeretetben embertársaink felé kellene irányítanunk. Ezt Strahl Péter felsővárosi káplán mondta azon a húsvéti elmélkedésén, amelynek harmadik állomását tartották a Kolping Házban.
A húsvét előtti negyven napos nagyböjti felkészülést is tervszerűen kell végezni, amelynek során érdemes először befelé fordulni, hogy majd a feltámadásra be tudjuk fogadni az Istent- mondta el elmélkedésében Strahl Péter káplán.
– Az egész életünknek az a lényege, hogy befogadjuk az Istent és utána kiárasszuk ezt az embertársaink felé és szeressük őket. Tehát először befelé figyelünk, aztán kifelé, ezt a kettőt összekötjük, hogy aztán majd kifelé az embertársaink felé tudjunk fordulni. A szeretet az nem egy magányos tett, az mindig közösségi. Az mindig valakire irányul. Ha önmagamra irányul önzésnek hívják, ha másikra, akkor meg szeretetnek és gondoskodásnak hívjuk – fogalmazott.
A nagyböjti felkészülés eredménye az, hogy a lelki megtisztulással közelebb kerülünk Istenhez, és részesei lehetünk ajándékainak, de ez alatt türelmesnek kell lennünk- tette hozzá Strahl Péter.
– A hegyet sem lehet mindjárt a tetejére felugrani, hanem legyünk magunkhoz türelmesek és irgalmasak és engedjük meg magunknak, hogy a magunk ritmusában lépésről lépésre közelítsünk az Istenhez, ne legyünk türelmetlenek. Az Isten mellé nagyon sok kegyelem van, adja is nekünk, de beleőrülnénk, ha mindet egyszerre adná. És akkor azért készítjük fel a lelkünket, hogy egy újabb kegyelmet, vagy a meglévőt tudja növelni bennünk az Isten. Ez lesz az eredmény – magyarázta.
A felsővárosi káplán azt mondja, a böjt az nem cél, hanem eszköz arra, hogy jobbakká váljunk. Ehhez az Isten nem kér túl sokat, csak azt, hogy becsületesek legyünk és forduljunk hozzá azért, hogy megszabaduljunk bűneinktől.