A tüzek városa

Újabb tüzes előadással folytatódott a nagy tűzvész emlékéve alkalmából elindított sorozat a Kolping Akadémián. Dávid József előadásának különlegessége volt, hogy ő nem első sorban történész szemmel, hanem tűzoltó szemmel vizsgálta meg az eseményeket. A nyugalmazott tűzoltó parancsnok szerint Gyöngyös 1917-ben menthetetlen volt.

Az elmúlt napok veszélyhelyzetei ismételten felhívták a figyelmet, hogy vigyáznunk kell egymásra – aktualizálta előadásának témáját Dávid József. Valójában Gyöngyös arra volt ítélve, hogy leégjen jelentette ki az előadó. Ezt bizonyítja, hogy a nagy tűzvészt megelőző évtizedekben is rendszeresen pusztította a várost a vörös kakas.

A tüzek hátterében egyik okként a település korszerűtlen szerkezete áll. A szűk közök önmagukban is tűzfészkek sokaságát jelentették. A másik ok az épületek építőanyaga, különös tekintettel a zsindely- illetve palatetőkre. A harmadik az állandósult vízhiány. Dávid József ehhez negyedikként tette a városlakók és vezetők közönyét. Ilyen viszonyok mellett hiába volt – egyébként jelentős tapasztalattal bíró – önkéntes tűzoltó egyesület Gyöngyösön, a nagyobb tüzek ellen ők is tehetetlenek voltak.

A lakosság ugyan segített, amit tudott, de többnyire mindenki a sajátját próbálta menteni. A védekezés nem is minden esetben az oltás volt, hanem az épületek tetejének a leverése. A tűz eloltásával kapcsolatban gyakran felvetődik a kérdés: oltottak-e borral. Nos, Dávid József szerint nem. A képen látható hordók ugyanis nagy valószínűséggel vizes hordók voltak.