Félj bátran!

Közönségtalálkozóra várták az érdeklődőket a Vachott Sándor Városi Könyvtárban. Az esemény vendége Al Ghaoui Hesna haditudósító, újságíró volt, aki az utóbbi években a félelem témakörét járta körül neves szakemberek segítségével, s az erről szerzett tapasztalatait osztotta most meg a gyöngyösiekkel.

Al Ghaoui Hesna ma már nem járja a háborús övezeteket, ám munkája során sok olyan helyzetbe került, ami félelemmel töltötte el. Ekkor kezdett el tudatosan foglalkozni ezzel az alapérzelemmel, ennek hátterével, fizikai és lelki jeleivel. Katonákkal, világhírű pszichológusokkal együtt vizsgálta a félelem mechanizmusát, s kutatásai során saját félelmeivel is szembenézett.

– Olyan történeteket is megosztok, mint például a szülésem története, ami szerintem pont egy olyan pont nagyon sok nő életében, ami félelemmel tudja eltölteni az embert, mielőtt még az események előtt áll, vagy akár közben. És végül is a célom az volt ezzel, hogy kicsit más színben mutassam meg a félelmet, hogy amire én rájöttem, hogy nem szabad félni a félelemtől, mert az adott. Hogyha megszabadulni próbálunk ettől az érzéstől, akkor kudarcra vagyunk ítélve, mert azért félünk, mert emberek vagyunk – magyarázta.

A haditudósító azt mondja, az emberek félnek elsők lenni, például segítségnyújtás esetében. A kérdés mindig az, ki lesz az az ember, aki megszegi az íratlan normát és vészhelyzetben elsőként tesz is valamit bajba jutott embertársáért. Ezt, a járókelő-hatásnak hívott pszichológiai kutatást ő is kipróbálta a gyakorlatban.

– Azt teszteltem, hogy vajon az emberek megállnak-e nekem segíteni, és hát volt olyan város, San Francisco, ahol fél óráig feküdtem kiterülve a földön és senki nem jött oda. És amikor megpróbáltam feltápászkodni, mert rájöttem, hogy senki nem fog segíteni és vizet kértem emberektől, hogy rosszul vagyok, konkrétan 20-ból 1 ember állt meg, hogy segítsen és a többi azt mondta, hogy nem – mesélte.

Al Ghaoui Hesna évekkel ezelőtt csatlakozott a Magyarországon is ismert Hősök-tere mozgalomhoz, melynek atyja a világhírű pszichológus Philip Zimbardo. A professzor arra hívja fel a figyelmet, hogy az együttérzés és mások megsegítése ne csak nemes cselekedet legyen, hanem társadalmi norma is, így a résztvevők érzékenyebbé válnak embertársaik iránt és felismerik azokat a helyzeteket, melyekben segítséget nyújthatnak másoknak.