Nagyvilági esszék

Bozók Ferenc költővel és piarista szerzetessel a „Nagyvilági esszék” című, legújabb munkája alkalmából Lisztóczky László irodalomtörténész beszélgetett. A beszélgetésnek ezúttal is a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár adott otthont.

Kettejük ismeretsége nagy múltra tekint vissza, hiszen Lisztóczky László a könyv írójának előbb tanára, majd mentora lett. Kezdetben ez az irodalmi művészetnek inkább a lírai ágára korlátozódott, a mostani beszélgetésnek a tárgya azonban egy prózai mű volt, amely a „Nagyvilági esszék” címet viseli.

– Itt születtünk Gyöngyös közelében, tehát földik vagyunk, és tanítottam is 4 éven keresztül az egri főiskolán, ekkor ismerkedtünk meg, Ferinek ekkor már kialakult az irodalmi érdeklődése, és nagyon jó verseket írt – mesélte Lisztóczky László.

Bozók Ferencet arról is kérdeztük, hogy költőként mit jelentett az irodalom területén egy számára ismeretlen műfajban, az esszéírásban kipróbálnia magát. Kiderült: az esszéírás jelentheti akár az első lépcsőfokot is a nagyobb próza, a regények vagy a drámák világa felé.

Bár a mű – esszéről lévén szó – tudományos jellegű, mégsem csupán a szigorúan vett szakmának szól a könyv tartalma, Bozók Ferencnek az is célja volt, hogy a mű eljusson a tankönyveket forgató diákokhoz is, akik ezáltal talán egy alternatív látásmódra is szert tesznek a könyv olvasása során.

– Igazából arra törekszik ez a könyv, hogy ne csak a szakmának, hanem a könyveket forgató diákoknak is eljussanak ezek az esszék. Ma már nagyon nehéz megtalálni a diákokat, de azért törekszem rá – mondta az alkotó.

A Nagyvilági esszéknek a jelentősége, ahogy azt a neve is jelzi, elsősorban abból adódik, hogy nem csupán a hazai irodalomtörténetre tekint vissza, hanem egy teljes világirodalmi kitekintést tesz a könyvben, amely a stílus tekintetében sokszor a legnagyobb esszéíróinkra, Babits Mihályra és Szerb Antalra emlékeztetett.