Nagyárki búcsú

A Jászárokszállástól egykor 4-5 kilométerre fekvő tanyavilágról, az ott élő tanyás gazdákról, valamint az egykori nagyárki iskoláról is megemlékeztek hétvégén a Nagyárki Búcsú keretein belül. A jászsági tanyavilágban nevelkedettek, vagy tanyasi felmenőkkel rendelkezők 19 éve emlékeznek meg ilyen módon őseikről.

Hagyományokhoz hűen idén is a lerombolt Nagyárki tanyasi iskola emléktáblánál tartottak misét a jászárokszállásiak megemlékezve azokra, akik a környező tanyák valamelyikén töltötték életük egy részét. Az eseményt az árokszállási gazdakör szervezte.

– Sokáig voltak itt búcsúk, aztán jöttek a rendszerváltozások, akkor megszűnt, és utána felélesztetük 2000-ben. Most a tizenkilencediket tartjuk. Nekem nagyon nagy élmény, el nem tudnának innen rántani, mert itt nőttem fel, gyerekkorom, iskolás korom itt történt – mondta el Görbe Józsefné, a Jászárokszállási Gazdakör vezetőségi tagja.

Bár nem volt könnyű a tanyasi élet, a búcsún résztvevők kivétel nélkül szívesen emlékeztek vissza az itt töltött évekre.

– Sok esetben még könny is csordul a szemembe, amikor erről kell, hogy beszéljek. Én 20 évig éltem itt, amikor férjhez mentem, még utána is itt éltünk. Hát bizony a nagy sár az megfogott. 1,5 óra volt, mikorra a városba beértünk. Kerékpárral is fél óra. De az a közösség, ami itt volt… mi próbáljuk megtartani és azt hiszem, hogy a mostani létszám is bizonyítja, hogy még szép számmal összejövünk azokból, akik már unokái azoknak, akik itt éltek – fogalmazott Tóth Lászlóné Görbe Zsuzsanna.

Az árokszállásiak számára az emlékezés mellett az is feladat felgyorsult világunkban, hogy megőrizzék és tovább adják a tanyavilágból megmaradt eszméket.