Harminckétezer magyar foglyot küldtek a szovjetunióbeli GULÁG-táborokba a negyvenes-ötvenes években

Mintegy hétezren térhettek közülük haza élve. Az egyik legismertebb túlélő, a 94 éves Olofsson Károly bencés szerzetes, Placid atya nemrég a gyöngyöshalászi templomban osztotta meg élményeit az érdeklődőkkel.

A koholt vádak alapján az Andrássy út 60-tól induló száműzetés egyenesen Oroszország közepéig vitte Placid atyát, aki erős hite miatt lett egyike annak a hétezer fogolynak, aki végül túlélte a GULÁG borzalmait. A szovjet hadbíróság által antibolsevizmus bűne miatt tíz év kényszermunkára ítélt bencés szerzetes évekig csak a körlettakarítás közben lelt apró újságfecnikből tudta, mi történik a nagyvilágban.

A bebörtönzött atya a büntetés alatt is meglelte a feladatát: lehetőségeihez mérten lelki segítséget nyújtott fogolytársainak, és feladta az utolsó kenetet a halálraítélteknek Mint mondta, az akkori rendszerben alapvető gesztus volt a foglyok megalázása, így arra is volt szovjet törvény, hogy feleslegesen ide-oda szállítsák őket a Birodalomban – vázolta fel az atya.

Hazatérve Placid atya ládagyári munkás lett, és hosszú időre eltiltották a prédikálástól. Később lelkész lett a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián, kezet foghatott Pannonhalmán II. János Pál pápával, és 2003-ban megkapta a kommunizmus áldozatait illető Hit Pajzsa kitüntetést.

Faragó Zoltán