Arcvonások

Arcrekonstrukicó, mint tudományág, vagyis milyen jelentősége lehet annak, ha koponya alapján alkotják meg egy elhunyt személy arcát, vagy hogyan elevenedhetnek meg történelmi személyiségek vonásai. Erről tartott előadást a Mátra Múzeumban, Dr. Kustár Ágnes a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa.

Az arcrekonstrukció az antropológia egyik speciális ága, amely tudományos módszereken alapszik, de eszközében a szobrászművészetet hívja segítségül, feladata pedig, hogy elhunyt személyek arcát jelenítse meg hiteles módon- mondja Dr. Kustár Ágnes, az alig tucatnyi magyar arcrekonstruktőrök egyik legszakavatottabb képviselője.

– Az arcrekonstrukció egy koponya alapján felépített arc, ami a legközelebb áll a néhai személy arcához. Ez egy anatómiai módszer, tehát az egyedi jellegzetességek és az anatómiai törvényszerűségek alapján építjük vissza az arcot. A fontosságát az adja, hogy olyan személyekről is tudunk ábrázolást nyerni, akiről nem maradt fel hiteles ábrázolás, például Árpád-házi királyaink – magyarázta a szakember.

Napi gyakorlatban is alkalmazzák az arcrekonstruálást, például az igazságügyi személyazonosítás során ismeretlen holttestek felismeréséhez, de az átlagember számára sokkal érdekesebb, amikor történelmi személyiségeknek a valóságosat megközelítő arcát láthatjuk viszont.

– A múzeumi antropológiai kiállításainkon korábban is mutattunk be koponyákat, azonban ez nem mond olyan sokat a múltban élt emberről, mint egy megelevenített arc. Tehát szembenézni mondjuk egy ezer éves honfoglaláskori vitézzel, vagy egy Árpád-házi királlyal, vagy egy püspökkel, egy költővel, ez sokkal élményszerűbb – fogalmazott dr. Kustár Ágnes.

A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai megalkották már Szent László, Janus Pannonius, Dobó István vagy Semmelweis Ignác hiteles arcát is, de kuriózumnak számít, hogy avar harcos, római légiós, vagy akár neandervölgyi ember arcát jellemző vonásokat is megismerhetünk a tudományág segítségével.