Purim

A Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközség és a Barankovics Izraelita Műhely ismét összegyűlt, hogy megtartsa Purim ünnepét. A zsidók történelmében ez egy örömünnep, ezért lakomával, zenével és jókedvvel emlékeznek meg az i.e. 5. századi zsidó közösség megmeneküléséről. A rendezvénynek idén a Start Műhely adott otthon, ahol nem csak a zsidó közösség gyűlt össze, hanem bárki vallástól függetlenül részese lehetett az ünnepi mulatságnak.

Purim ünnepséget tartott a Gyöngyösi Zsidó Hitközség és a Barankovics Izraelita Műhely. Weisz Péter beszédében kiemelte, hogy ekkor a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek.

– Ez egy örömünnep, hiszen ez a valamikori I.e. 5. századi történet ez a zsidóság megmenekülésének a története. Ez a világtörténelem első Holokausztja lett volna, amelyből megmenekült a zsidóság. Ennek az emlékére örömünnepet tart minden évben a zsidóság – mondta Weisz Péter.

A zenéről és a jó hangulatról ezúttal Balázs Fecó Kossuth-díjas zenész-énekes, valamint Kathy Horváth Lajos hegedűművész és fia gondoskodott.

Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke felelevenítette a Purim ünnepének fontosságát, valamint a gyöngyösi zsidó hitközséggel való közös tervekről számolt be.

– Vannak olyan közös terveink is, hogy a Rumbach utcai zsinagóga felújítása kapcsán illetve az ott megvalósítandó kiállítás kapcsán valamilyen együttműködést majd ki szeretnénk alakítani a gyöngyösi közösséggel. Úgy tudom itt is van affinitás arra, hogy az együttélés zsidó-keresztény szimbiózisról valamilyen kiállítást csináljanak, úgy hogy mi a gyöngyösi közösségre partnerként tekintünk – fogalmazott.

Az esemény elsősorban a mulatságról szól és kiemelkedően fontos a közösség életében, hiszen ez az egyik legnagyobb hagyománnyal bíró ünnep. A purimhoz különböző vallási kötelezettségek kapcsolódnak, mint például a zsinagógában közösen felolvassák Eszter könyvét, különböző finom falatokat ajándékoznak barátaiknak. Mindennek betetőzéseként pedig lakomát csapnak, ahol a rabbik előírását követve a hagyomány szerint annyit kell inni a nagy vigadalomban, hogy ne tudjanak különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között.