A hadtörténészek szerint hozzávetőlegesen 120 ezerre tehető azoknak a honvédeknek és munkaszolgálatosoknak a száma, akik hősi halált haltak, fogságba estek vagy megsebesültek a Don-kanyarban. Rájuk emlékeztek Gyöngyösön január 10-én, az urivi áttörés 71. évfordulóján: előadásokkal és koszorúzással.
A 2. magyar hadsereg kálváriáját a mai napig a második Mohácsként emlegetik. A trauma mélységét jelzi, hogy a Don-kanyarban megsemmisült hadseregre máig mint elfeledett hadseregre emlékszik vissza a magyar társadalom. Ezzel is magyarázható az a fokozott érdeklődés, ami a gyöngyösi megemlékezést jellemezte. A hadtörténész a hadsereg sorsának miértjére keresi a választ.
Szakály Sándor úgy fogalmazott: egy olyan hadsereg volt, amire nem lehetett azt mondani, hogy halálba küldték. Ez a hadsereg az ország teljesítőképességéhez viszonyítva a legjobban felszerelt volt a magyar hadtörténelemben, a 2. világháborúban vagy a 20. század történelmében. De nyilvánvalóan egy szegény országot nem lehet összevetni a Wehrmachttal, a Vörös Hadsereggel és így tovább. Ahogy nem lehetett megtenni a középkorban és nem lehet megtenni napjainkban sem.
Szakály Sándor szerint ha idegen földön is, de a hazáért harcoltak a 2. magyar hadsereg katonái. A történész elmondta, sok politikus és felületes publicista a mai napig hangzatosan játszik a számokkal a doni katasztrófával kapcsolatban, amikor 200 ezer elpusztult magyar katonáról szól. Pedig ma már ismert, hogy 120 ezer áldozatról beszélhetünk. Ez is elég azonban ahhoz, hogy sokan a Don-kanyarba történő zarándoklattal próbálják feloldani a traumát. Úgy mint a fényeslitkei polgármester, Márta Tibor.
Faragó László polgármester azt mondta, reméli, hogy idén már sikerül megszervezni a gyöngyösiek zarándoklatát a Don-kanyarba, hogy leróhassák tiszteletüket és kegyeletüket.
A megemlékezést a Nagytemplomnál folytatták. Itt a háborúban elesettek emléktáblájánál a városi önkormányzat és a civil egyesületek, valamint családtagok, emlékezők helyeztek el koszorúkat és gyújtottak mécseseket.