Emlékezni és emlékeztetni

A Holokauszt 74. évfordulója alkalmából Gyöngyösön is gyászmegemlékezést tartott a Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközség és a Barankovics Izraelita Műhely Egyesület. A zsidó temetőben kegyelettel adóztak annak a 2000 ember emlékének, akik a munkaszolgálat és a deportálás áldozatai lettek. Az ünnepség végén elhelyezték az emlékezés köveit.

74 éve vitték el a Gyöngyösi, Hatvani és a környékbeli települések zsidó lakosait, 2000 zsidó áldozatot, hogy koncentrációs táborokban – Németországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, krematóriumokban kivégezzék őket.

– Ez a mi kvázi egyházunknak a Holokauszt-megemlékezési időszaka és Gyöngyösön 2013 óta folyamatosan igyekszem megtartani és emlékezni. Emlékezni kell és emlékeztetni, hogy ez az időszak soha többet ne jöjjön vissza, hogy faja, vallása, bőrszíne, származása miatt többet soha ne sérülhessen egy ember méltósága – fogalmazott Weisz Péter, a Gyöngyösi Status Quo Ante Zsidó Hitközség elnöke.

Egy Gyöngyösről elszármazott, idős túlélő, Bognár Pálné is tiszteletét tette az eseményen.

– 14 éves koromban álltam dr. Mengele láger orvos előtt, aki Auschwitzban az élet és a halál ura volt. Ő végezte a beérkező transzportok szelektálását, kezében egy gumibottal, egy lendület jobbra, egy mozdulat balra, és el volt döntve, hogy ki megy a krematóriumba és ki marad meg az életben – idézte fel.

Horváth László, országgyűlési képviselő a Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbumát hozta el az ünnepségre. Kiemelte: az az örökség, amiről tanúbizonyságot tettek a könyvben szereplők, mérhetetlen súlyú.

– Ennek a könyvnek a 240. oldalán ott vannak a gyöngyösi zsidó tűzharcosok és hadirokkantak. 54 név sorakozik egymás után, akik közül 34 a hősi halott. És úgy gondolom, hogy ha idejövünk, akkor őrájuk is tisztelettel, megbecsüléssel és büszkeséggel kell emlékeznünk – hangsúlyozta.

Radnóti Zoltán, vezető főrabbi ünnepi beszédében kiemelte: a lelkünk kicsit több lett minden mártírral.

– Mindannyiunknak a kötelessége, vallástól függetlenül, egy picit továbbvinni azon ezrek, tízezrek lelkéből, akiket meggyilkoltak. Nemes feladat, megterhelő feladat, végtelen kihívás, csodás misszió – vélekedett.

Az ünnepség végén a temetőben elhelyezték az emlékezés köveit.