Autisták integrációja

Az autista gyerekek integrált óvodai és iskolai neveléséről tartott előadást Õszi Tamásné gyógypedagógus. Az Autizmus Alapítvány Általános Iskolájának vezetője évtizedes tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel. Az Apró Lépések Egyesület első hivatalos rendezvényére több mint 70-en voltak kíváncsiak.

Az átlagostól eltérő kommunikációs képességek, beszűkült érdeklődési kör, autisztikus magány. Csak néhány az autizmus legjellemzőbb tünetei közül. Mivel ez a genetikai betegség számos formában fordulhat elő és súlyossága is széles keretek között változhat, az autizmussal élőket nem lehet egy séma szerint nevelni. Ez az állapot nagy kihívások elé állítja a szülőket.

– Szemben azzal, hogyha egy tipikusan fejlődő gyereket nevel egy család és ahol válogathat, hogy melyik óvodába, melyik iskolába vigye a gyerekét. Egy különleges gyerek esetében nagyon szűkös ma még a kínálat és ez egy igazi nagy baj. Nem csak a létező helyeknek kell megfelelő ellátást biztosítaniuk, hanem az ellátó rendszert kellene dinamikusan fejleszteni – vélekedett Õszi Tamásné gyógypedagógus.

Az előadás szervezője, az Apró Lépések Alapítvány elnöke maga is érintett a kérdésben. Tapasztalatai szerint az ehhez hasonló összejövetelek sokat segíthetnek a sorstársaknak és a pedagógusoknak egyaránt.

– Elsősorban az óvónőket, pedagógusokat próbáljuk megszólítani és szép számmal jönnek, úgyhogy remélem, hogy érdekes előadást hallhatunk majd. Meg nyilván ez a szülőknek is szól, akiknek az iskolaválasztás egy állandó gyomorgörcs – fogalmazott Keresztesi Koppány.

Az autizmussal élő fiatalok pedig egyszer felnőnek. Mivel tüneteik nagyon változatosak, így az is eltérő, hogy milyen feltételekkel állhatnak munkába.

– A teljesen önálló életvezetésű, a nyílt munkaerőpiacon helyt álló embereket épp úgy megtalálhatjuk, mint azokat a személyeket, akiknek élethosszig egy nagyon specifikus, elfogadó és rendkívül biztonságos környezet szükségeltetik – részletezte Õszi Tamásné.

Hozzátette azt is: fontos, hogy az autizmust az emberi létezés egy formájának tartsuk, és megtanuljuk befogadni az átlagostól eltérő embereket a társadalomba.