Épp egy évvel ezelőtt kezdődött a Mátra Művelődési Központban Halmos Béla népzenekutató sorozata, melyben ismert népzenészekről készült portréfilmeket láthatnak

A Gyöngyösre évtizedek óta visszajáró zenész, zenetudós most nem a magyar népzenéről, hanem az amerikai táncház-mozgalomról hozott magával filmet.

Az Amerikába jöttem, ha úgy tetszik kakukktojásnak számít Halmos Béla sorozatában. A Magyarország zenei anyanyelvét tájegységenként bemutató sorozat eddig a Kárpát-medencében élő zenészek, zenekarok portréin keresztül igyekezett népi kultúránk sokféleségét igazolni. Ez az 1996-ban készült film azonban kilép a megszokott körből, s Amerikában keresi a hazai táncházmozgalommal való párhuzamosságokat és kapcsolódási pontokat.

Halmos Béla szerint a táncház nem valamelyik nemzet kizárólagos tulajdona hanem mindenkié. A hagyományőrzésnek az a modern, tudatos és tudományos formája azonban, ami az egész világon elterjedt mint magyar modell – valóban a mienk, a magyaroké. Mint mondja, az Amerikában élő Magyar Kálmán és Reisziger Kálmán nagyon sokat tett azért, hogy a hazai táncház-mozgalom ne maradjon provinciális, s Kaliforniában is éppúgy lehessen széki táncot tanulni, mint itthon. A népek kohója azonban minden esetben könyörtelenül működik, s az amerikai magyar táncházat is a lassú megszűnés veszélye fenyegeti, állítja Halmos Béla.

És ez így van rendjén, mondja a gyöngyösi Vidróczki Néptánc együttessel korábban sokat dolgozó népzenekutató. Aki akar, az eljön Magyarországra Amerikából. Így fordulhat elő, hogy egy Sue Foy nevű amerikai hölgy a magyar népzene és néptánc elkötelezett híveként munkálkodhat nálunk.

Borbándi Erik