Kezdőlap » Hírek - Aktuális » Hivatásuk a jó szó és a szeretet

Hivatásuk a jó szó és a szeretet

Ez a cikk több mint egy éves információkat tartalmaz!

Átadták Gyöngyösön a Gyöngyös Város Szociális Ügyéért kitüntetést és az Elfogadás díját. Az elismerést olyan szociális munkások vehetik át, akik hosszú évek óta elhivatottan és lelkiismeretesen végzik munkájukat.

Idén 10. alkalommal adták át a Gyöngyös Város Szociális Ügyéért díjat. Tóth Erzsébetet, a 2013-as év kitüntetettjét elsőként Faragó László polgármester köszöntötte.

– Sokan vannak a világon, akik egy falat kenyérre éheznek. De még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre. Ezt a hiányt tudják a mai nap köszöntöttjei pótolni, hiszen ők azok, akik a legtöbbször megfogják a segítség után nyújtott kezeket – fogalmazott a polgármester.

Tóth Erzsébet 1975 óta dolgozik egészségügyi, illetve szociális területen. Pályafutásának első felében az idősek és a mozgáskorlátozottak intézményi életének javítása volt a fő célja. Az utóbbi években pedig az értelmi és halmozottan sérült emberek esélyegyenlőségének megteremtéséért dolgozik.

– Szerintem ehhez a munkához nagy odaadás, hivatástudat és elkötelezettség kell. Ezt e nélkül nem lehet végezni. Kell még az emberek szeretete. Ez nem napi 8 órás munka – mondta a kitüntetett.

Az 5 évvel ezelőtt megalapított Elfogadás díját idén Fülöpné Karnok Katalin vehette át, aki 14 éve dolgozik sztóma terápiás nővérként a gyöngyösi Bugát Pál Kórházban. Munkája során testileg és lelkileg egyaránt megviselt embereknek nyújt segítséget.

– Nagyon nagy odaadással kell végezni a munkánkat, nem utolsó sorban szakmai hozzáértéssel. Ehhez én minden támogatást megkaptam. Olyan emberek között dolgozhattam, akik szakmailag továbbképeztek, segítették a munkámat, támogattak, megerősítést kaptam. Annál nagyobb megerősítés nincs, mint amikor az ember a kollégáitól, főnökétől kap elismerést – mondta az Elfogadás-díjas szakember.

Réthy Béla alpolgármester Goethe szavaival köszöntötte a kitüntetetteket: Aki letöröl egy könnyet, aki látta mások mosolyát, aki hozzájárul ahhoz, hogy egyszer majd boldogság lesz a földön embernek lenni, az már nem élt hiába.


Tovább az archívumra