A forradalom évfordulóján

Az 1848-49-es Magyar Forradalom és Szabadságharc 171. évfordulója alkalmából városi ünnepséget rendeztek Gyöngyösön is. A hagyományokhoz híven, a megemlékezés Bogdán József egykori honvéd tizedes sírjánál kezdődött, és az Orczy – Kastély falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzását követően, a Berze Nagy János Gimnázium diákjai idézték meg a forradalom történéseit, „Megbocsátani lehet, de felejteni nem” című műsorukban.

Az első megemlékezők már délelőtt fél 9-kor a felsővárosi temetőben gyülekeztek, hogy megkoszorúzzák az 1899-ben elhunyt Bogdány József tizedes sírját. Idén Engelleiter Zoltán, a Helyőrségi Nyugállományúak Klubjának elnöke mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy a forradalom és szabadságharc emléke egyre tisztábban, s mindenki által nagyra becsült módon él. A nyugállományú alezredes külön kiemelte a gyöngyösiek szerepét a szabadságharcban. Közülük egy, akinek a sírjánál most összegyűltek. Engelleiter Zoltán arra emlékeztetett, hogy ezt a korábban elfeledett síremléket a 80-as években Sereg József, a városszépítő egyesület akkori elnöke találta meg.

Előtte és a többi ismeretlen 48-as hős előtt tisztelegtek azok, akik eljöttek ide koszorúzni. A Bogdány-sírnál megjelentek a hagyományőrző Nádor huszárok, akik az Önkéntes Területvédelmi Tartalékos Század tisztjeivel együtt álltak díszőrséget. Ez pedig már a március 15-i megemlékezések következő helyszíne, az Orczy kastély, ahol az 1849. április elsején itt tartott haditanács emléktáblájának koszorúzására gyűltek össze több százan. Gyurkó László Tűzmadár című művének meghallgatása után a helyi önkormányzatok és hivatalok, pártok, egyesületek, valamint a város intézményei helyezték el az emlékezés koszorúit, több mint ötvenet.

Az ünneplés a Könyves Kálmán téren, az erre az alkalomra feldíszített 1848/49-es emlékműnél folytatódott. A forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján Hiesz György polgármester mondta el az ünnephez kapcsolódó gondolatait, ezúttal nem a pesti forradalom vagy a tavaszi hadjárat eredményeit méltatva, hanem arra keresve a választ, hogyan jutottunk el a forradalomhoz, és végül mi okozhatta annak bukását. A város vezetője arra emlékeztetett, hogy a forradalom után 30 év és keserű tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy a reformkori álmok megvalósuljanak. Ám úgy tűnik – emelte ki a polgármester – , hogy a magyar történelemben pár évtizedenként minden elfelejtődik, újra kezdjük vitáinkat, s nem rendezzük közös dolgainkat. Márpedig – mint mondta – párbeszéd kell.

Közös dolgaink rendezéséről szólt a Berze Nagy János Gimnázium diákjainak Megbocsátani lehet, de felejteni nem című műsora is, melyet az ünnepség következő részében láthattak a megemlékezők. Az előadott fikciós történet 1874-ben játszódik egy bálban, melyet a császárné azért szervezett, hogy végleg összebékítse az osztrák és magyar urakat. A tanulság, amit a cím is sugall: megbocsátani lehet, de felejteni nem.