Ismét verssel készültek a Magyar Költészet napja alkalmából az Idősek Bentlakásos Otthonában. A szépkorúak vers- és prózamondó találkozóját immár 4. alkalommal szervezik meg abból a célból, hogy a társintézményekkel együtt egy közös napot eltöltsenek és lelkileg is felüdüljenek a versek és prózák által. Az idei találkozó különlegessége pedig az volt, hogy a díjazottak előadhatták versüket a Vers téren.
Ez alkalommal közel 40-en szavalták el kedvenc versüket az Idősek Bentlakásos Otthonában. A találkozót Kévés Tamás alpolgármester nyitotta meg egy idézettel.
Ezt követően megkezdődött a versfelolvasás. Sokan választották József Attila valamelyik költeményét, hogy tisztelegjenek emléke előtt a Magyar Költészet Napján.
Katalin első alkalommal szavalt ezen a találkozón. Véleménye szerint fontos, hogy az emberek folyamatosan fenntartsák szellemi frissességüket egy vers vagy egy könyv által.
– Én abban nőttem föl, hogy a könyv az számomra szent, ezért lettem tanár. Ez úgy az emberben benne van, beívódik, közel 75-ik életévemhez ez olyan természetesen úgy gondolom – fogalmazott Molnárné Kovács Katalin.
Maka Piroska igazgató fontosnak tartja hagyományok őrzését, a Költészet napja előtti tisztelgést és az idősek szellemi és érzelmi frissességének fenntartását.
– Sok olyan hozadéka van egy ilyen találkozónak akár egy vers, próza felolvasásával, megtanulásával, ami egyrészt felidézi a régi korok emlékeit, a fiatalabb koruk emlékeit. Felfrissíti az emlékezetüket természetesen, hogy felfokozott izgalommal készülnek már a találkozó előtt is hetekkel akár 2 hónappal is arra, hogy itt meg tudják mérettetni magukat vagy egyáltalán mások előtt szerepeljenek – mondta a KHSZK igazgatója.
Hozzátette: Azt tapasztalják, hogy az esemény után akár több hónapra is feltöltődést és lelki felüdülést ad az otthon lakóinak és a környező klubok tagjainak ez az együtt eltöltött verses nap.
Gyöngyösi értékek a filmvásznon