Kádár Lászlóra emlékeztek

Koszorúzással emlékeztek meg a magyar fogathajtás egyik kiemelkedő alakjáról, Kádár Lászlóról. Az egykori kiváló fogathajtó születésének 100. évfordulóján gyűltek össze a gyöngyösi lovasélet képviselői, egykori tanítványai és mai is élő családtagjai.

Egy perces néma csönddel kezdődött a megemlékezés Kádár Lászlóról, az egykori kiváló fogathajtóról, a Vármegyeház téren. Az egykori hajtó az idén 100 éve született. Ebből az alkalomból régi tanítványai, munkatársai és a gyöngyösi lovasélet képviselői jöttek el a megemlékezésre, hogy leróják tiszteletüket a „fogathajtás professzora” becenéven elhíresült Kádár László előtt.

– Akkoriban mi gyerekek voltunk, vannak itt köztünk olyanok, akikkel együtt rúgtuk itt a méntelep porát és mikor Laci bácsi, itt régen velünk szembe volt az 5-ös számú istálló – az egy 10 állásos istálló volt – az egy sport istálló volt, ott voltak a lovai. Amikor onnan az első két ló ki jött az ajtón, akkor itt az élet megállt és mindenki csak azt nézte, hogy Kádár Laci mit csinál. Mi is ámulva bámultuk, hogy mit csinál – emlékezett Bencsik József, a Heves Megyei Lovas Szövetség korábbi elnöke.

A megemlékezésen részt vett Bárdos György, többszörös fogathajó világbajnok is, aki annak idején, Gyöngyösön magától Kádár Lászlótól tanulta a fogathajtást. Azt mondja: nem volt hozzá hasonló ember, aki ennyire szerette volna a lovakat és ennyire értett a nyelvükön.

– Egy nagyon jó szakember volt, egy kiváló szakember volt. Olyan szeretet adott az emberek és a lovak iránt, hogy azt kifejezni nem lehet. Egy különleges ember volt – vélekedett.

A kivételes tehetségű fogathajtóról és a lovakhoz fűződő kapcsolatáról a „Lipicai ló Magyarországon” című könyvben írtak, ebből idézett Polgár Anna fiatal fogathajtó.

A megemlékezés végén a város vezetése, az egykori tanítványok és a Kádár Család tagjai helyezték el koszorúikat a „fogathajtás professzora” emléktáblájánál.